Létezik egy világ, ahol a természetfeletti természetes...

Kedves Útkereső! Köszöntelek az én szakrális budoáromban. Sokféle névvel illeték már e helyet és sokan megfordultak már itt. Minden változik, egy valami azonban örök. Amikor alkotok, kint hagyom a testem. Ez felébredett lelkek otthona és találkozóhelye. Ezért arra kérlek, hogy te is vegyél le magadról mindent, amire idebent nem lesz szükséged. Aztán fáradj beljebb és érezd otthon magad. Tölts magadnak egy csésze teát és helyezkedj el kényelmesen. Keresgélj, lapozgass az írások között. Lassan elnyom az álom. Engedd. Mert amikor felébredsz, mindent másképp látsz majd. Isten hozott nálam.

2017. november 10., péntek



Kislányként már láttalak, álmodtam rólad... akkor azt tanítottad nekem, hogy a lélekerőt visszahívni kell...

Amikor elérsz lelked magvához, megtalálod önnön eszenciád. Azt ami azzá tesz, aki valóban vagy. Lényeged vad, zabolatlan természetű, a sok elfojtástól pedig egyre inkább kitörni vágyik. Kirobbanni, kifolyni egy nagyobb térbe, ahol szabadon kinyújtózhat,  szárnyalhat. Úgy gondolom az ember ezért kap vágyakat. A vágy, szelep, ami azért létezik, hogy kihúzva (megélve) azt, minden feszültséget, fájdalmat, szenvedést le tudjon engedni, ami körbeveszi a lelket. Akkor a lélek végre kirobban páncéljából és újra beragyogja otthonát... de csak egy rövid ideig. Mert a lélek nem szeret a testben élni barátom.
A vágyak természetükből adódóan nehezen zabolázhatóak. Az önfegyelem furcsa dolog. Mert megtanít mezsgyén járni elfojtás és függőség között. Mivel a lélekből fakadó vágyat elnyomni, legyőzni nem lehet. Csak megszelídíteni. Egy vadállattal kell itt szembenézni. Aki erős és veszélyes. Aki enni kér, sőt folyton éhes. Aki csak akkor fog együttműködni, ha érzi képes vagy uralni. De nem elfojtással, üres fenyegetőzéssel. Nem. A gyengeséget azonnal megérzi. Éppen ezért a vágy mindig kapjon enni, de soha ne lakjon jól!

Ma már azt mondom: számomra lélekerő visszahívás az, hogy ha képes vagyok kiismerni a vágyat és megélni, jól tartani azt úgy, hogy közben a gyeplő végig az én kezemben marad. Ha képes vagyok megérezni, mikor kell szabadon engedni és mikor féken tartani. Szabadság a szolgálatban, szolgálat a szabadságban.

A sok kétely azonban megtépázta a hitem. Lényegemben sosem tudta. Ahhoz kétely el nem ér. De az, ami elgyengít a felszínen kaparászva, lassan kilúgoz belőlem minden tisztaságot. Nem vagyok tökéletes. Soha nem is voltam. És ahogy haladok előre az úton, egyre több és több idő visszatalálnom lelkem csöndjéhez. Az elveszett lelkek pedig csak jönnek és jönnek. Nem kell a fény, hogy tudjam kit szolgálok. Hiába. Mert az elveszett lelkekért be kell gyalogolni a sötétbe. Olyan világ földjén taposok, mely már nagyon hosszú ideje nem látott fényt. Vadász vagyok, kinek ereje abban mutatkozik, hogy nem engedi magába a láthatatlant. Gép vagyok. Finom, precíz mestermunka, távvezérlésben egy felsőbb hatalommal. A szabad akarat a legnagyobb csapda, amibe ember beleléphet. Mindannyian szerződést kötöttünk. És amit ember aláírt, azt teljesíteni is fogja. Vagy így, vagy úgy. Háború van. És a harcot az erősek lelkéért vívják barátom.
A belső fényed az erő, amit kifelé sugárzol. Ami hat az emberekre. Ha a szemükbe nézel, láthatod nagyságod. De ez csak tükröződés. Ne engedd, hogy csapdába zárjon. Tiszteld a szenvedésed!  Mert a bölcsesség szenvedésből fakad. A fájdalom, ahogy minden emberi tragédia is  az élet szerves része, amivel egyedül kell szembenézni. A jó segítő csupán útba igazít, keresztülvezet. Megtanít a legfontosabb igazságra, hogy soha de soha ne ijedj meg önnön fényedtől. Akkor sem, ha félelmetes magasságokba, a tömeg fölé emel. Akkor sem, ha elmagányosodsz. Mert az ember minél inkább kiműveli önmagát, annál távolabb sodródik. Szép lassan maga mögött hagy mindent... hogy az istenek közé emelkedhessen.

2017. október 1., vasárnap



Meghívom magamhoz az összes pillanatot, amikor még nem tudtam megvédeni magam azoktól a férfiaktól, akik "nagyon szerettek". Az agresszió, a félelem, a kiszolgáltatottság, az erőszak pillanatait. Amikor megerőszakoltak, leköptek, kést szorítottak a torkomhoz, éjszaka végigvertek az utcán. Gondolatban átölelek mindenkit, aki bántott és megköszönöm a szenvedést. Mert ami nem öl meg, az erősebbé tesz. Palléroz, nemesít, finomít. Segít végigjárni a düh, a méreg, a gyűlölet lépcsőit, melyek szép lassan a megnyugvás csarnokába vezetnek. Persze a szorongás sosem múlik el teljesen. Egy része mindig velem marad. Bennem neszez. És ha valamire felfigyel, munkálkodni kezd. Ezért nem indulok olyan csatába, amit nem nyerhetek meg. Ha nem tudom legyőzni, a szolgálatomba állítom. Ami történt, megtörtént. A trauma a személyiségem, a gyökereim része. És teret követel magának. Nem tudom meg nem történtté tenni, figyelem nélkül hagyni.
Így talált rám a BDSM. Terápián, jógán, táncon túl. Számomra ez a világ intimitás az intimitásban. Bizalom a komfortzónán túl. Gyógyír szelep feliratú üvegcsében az elszenvedett sérelmekre. Amikor a gyerekeimmel valami rossz dolog történik, akkor úgy szoktam elmagyarázni a trauma működési mechanizmusát (konfliktuskezelés), hogy a rossz élmények olyan teret nyitnak bennünk, amelynek csillapíthatatlan éhsége sosem szűnik. Folyamatosan enni vágyik. Ha saját maga indul vadászatra, olyat fog lőni, ami hozza hasonló. Avagy fel nem dolgozott trauma újabb traumát gyárt. Ám, ha én etetem meg, akkor én döntöm el, hogy mi lesz az ebéd. SZÁMOMRA EZ A BDSM. Lehetőség, gyógyulás, bizalom. Nem tudattalanul sodródom újra és újra olyan élethelyzetekbe, kapcsolatokba, amelyek magukban hordozzák a lehetőségét, hogy áldozattá válok, hanem szembenézek a fájdalommal és dolgozok vele. És amikor egy szép napsütötte délutánon megadatik, hogy egy tökéletes útitárssal kéz a kézben belesétálj a saját fájdalmadba, akkor egy új élet kezdődik. A puszta tény, hogy képes vagy benne maradni egy kiszolgáltatott, akár félelmekkel teli szituációban, (amit szabad akaratodból te idéztél elő) szabaddá tesz. A partnered pedig cinkosoddá válik ebben a csodálatos belső utazásban, ahol az egykori agresszor szerepét egy megbízható, tiszta, segítő energia veszi át. Akkor is ha rajtad kattan a bilincs, akkor is ha a te kezedbe kerül a korbács. Ez csupán vágy kérdése.
Ha valaki sérül, két dolgot tehet. Szőnyeg alá söpri vagy szembenéz vele. Az első a gyenge ember, akitől mindig is jobban tartottam. Kiszámíthatatlan, mert belülről eszi a saját fajdalma, amit bármilyen szituáció vagy személy bekapcsolhat, amit az egyen tudatalattija kötni tud az elszenvedett sérelemhez. Ez az a bizonyos fájdalomtest, ami életre kel. Önállóan eszik egészen addig, amíg fel nem épít egy világot a világban. Egy tökéletes védelmi rendszert, aminek az a dolga, hogy minden gyanúsnak ítélt elemet távol tartson, és mindenáron fenntartsa a nyugalmat adó izolációt. A második erős. Sérül, feláll, szembenéz vele, elfogadja, uralja. És amikor ez bekövetkezik, elképzelhető hogy páran közülük azt a feladatot kapják, hogy segítsék a gyengébbeket. Persze ez nem ilyen egyszerű. Van úgy, hogy minden nap újra kell kezdeni. Mert amit tegnap felépítettem, reggelre semmivé foszlik. Az ilyen reggelek megtépázzák a hitem. Belemarnak, szétkapkodják. És ez a kulcs. Az újabb beavatás. Az a segítő, aki nem gyalogolt keresztül számtalan éjsötét hajnalon, ahol sem fény, sem remény nem csillant. Az, aki nem akarta számtalanszor feladni. Az, aki nem vesztette hitét újra és újra az emberekben... az nem segítő. Még nem. A segítőnek elhasznált, kilyuggatott a palástja. Szakadt a jóga matraca, kopottas az imalánca. Az oltárt pedig mindig finom füstölőpor borítja. Sosem tiszta. Mert az igazi segítő nem csupán beszél, tudja miről beszel. Példát mutat. Elszenvedi, megéli és azután mondja, meg tudod csinálni. Képes vagy rá. SZÁMOMRA EZ A TERÁPIA. Nem csupán beszélek róla. Megmutatom. Különben nincs hitele a szavaimnak.
Van egy világ, ahol ez a két fogalom képes találkozni és egymásba kapaszkodni. Segíteni, keresztülvezetni. SZÁMOMRA EZ A BDSM TERÁPIA.

A www.mezsgye.blogspot.com honlapon található tartalom (különösen, de nem kizárólagosan: cikkek, tanulmányok, egyéb írások, grafikák, szövegelemek, beleértve jelen szöveget is) a Szerzői jogról szóló 2011. évi CXII. törvény alapján a feltüntetett szerzők szerzői jogi oltalom alá eső alkotásai, amelyekkel kapcsolatos mindennemű hasznosítási jogokkal Csörgits Kinga rendelkezik. A Jogtulajdonos nem vállal felelősséget a honlap használatából eredő bármilyen közvetett vagy közvetlen kárért. A honlapon található bármilyen tippet, ötletet, elgondolást, javaslatot bárki csak a saját felelősségére használhatja.