Létezik egy világ, ahol a természetfeletti természetes...

Kedves Útkereső! Köszöntelek az én szakrális budoáromban. Sokféle névvel illeték már e helyet és sokan megfordultak már itt. Minden változik, egy valami azonban örök. Amikor alkotok, kint hagyom a testem. Ez felébredett lelkek otthona és találkozóhelye. Ezért arra kérlek, hogy te is vegyél le magadról mindent, amire idebent nem lesz szükséged. Aztán fáradj beljebb és érezd otthon magad. Tölts magadnak egy csésze teát és helyezkedj el kényelmesen. Keresgélj, lapozgass az írások között. Lassan elnyom az álom. Engedd. Mert amikor felébredsz, mindent másképp látsz majd. Isten hozott nálam.

2010. szeptember 21., kedd

Te kinek az életét éled?


„...Csepegtetett gyönyörűség, ömlesztett keserűséggel vegyítve. Mindig így van ez. A képlet örök. Még álmodom, de ahogy haladok előre az úton, egyre kevésbé emlékszem vissza. Életemben először megértem az arctalan népeket. Nem csodálom, hogy felejtenek. Én is úgy, de úgy koncentrálok, sokszor hiába. Hadakozok, küzdök a szürke hétköznapok ellen, arcomat az ég felé fordítom. De az igazság az, hogy fáradok. Azt hiszem ennyi az élet. Én is megkaptam ugyan a szárnyaimat. Alanyi jogon jár mindenkinek. Ez boldogsággal tölt el mindenkit...engem is. Addig a pillanatig volt ez így, amíg először fel nem kapaszkodtam a dombra. A napsugarak aranyporral hintették be a mezőket. Egy pillanatra megszállt a teljesség Isteni pompája. Éreztem miként belém költözik, és a következő pillanatban már tovaszáll. Átszellemülten tártam ki vadi új szárnyaimat. Egy kicsit még igazgattam őket, tollászkodtam, majd huss! Belevetettem magam a bárányfelhők alaktalan tömegébe. Mámorban úszva repültem, vágyakoztam, kielégültem, s közben éheztem a jóllakottság izétől, mígnem a zuhanás kéjes félelmet nem csöpögtetett szívembe. Mert valljuk be, zuhanni gyönyörű. Alámerülni az élet bűzös bugyraiban, arctalanul belesimulni a kocsmafüstbe, míg én magam is füstté nem változtam. De nem. Én nem vagyok füst. Arccal csapódom a földbe. Meghalok. Először. Itt tanulom meg, hogy szárnyaim vannak ugyan, de ékeim gyarapítják csupán. Megnyesve, csonkán búslakodnak pávatollaim rejtekén. Hát ennyi. Persze nem adom fel. Kísérletezem tovább. Számolatlanul hullok alá, hogy elszenvedjem pofonjaim újra és újra. És egy szép napon, hangtalan macskaléptekkel besurran az életembe, észre sem veszem. Nem láttam még soha, de azonnal felismerem. Nincs neve, nincs teste. Csak jelleme körvonalazza igazi énjét. Hideg, racionális, kiábrándult, megcsömörlött, belefásult látomás. Rejtőzködik. Csak akkor mutatja meg magát, amikor tükörbe nézek. Innen tudom, hogy már én is beálltam a sorba. A végéért rimánkodom, közben tombolok, és gyűlölök. Így ér véget? Mindenkinek így ér véget, aki elfogadja kudarcait. Aki fél szembenézni saját magával. Szóval újra nekivágok. Verőfényes napsütésben fürdik a reggel. Tiszta vagyok és szabad. Nos? Ismét itt állok gyötrelmeim színhelyén. Nekifutok, szárnyaimat meglebegtetem, hagyom, hogy megsimogassa a nyári szellő. De nem! Megtorpanok, megállok, gondolkodom. Csábít a mélység, hogy majd elepedek, de csitt! Még egyszer nem töröm össze magam! Elég volt! Lássuk, mit tehetünk. Elterülök a fűben, a virágok illata bódulatba ejt, beáramlik a pórusaimon, a lelkemig hatol. Megnyugszom. Megértem. Nem repülhetek. Feljöhetek ide, gyönyörködhetek a kilátásban, szerethetek, gyűlölhetek, érezhetek gyönyört, fájdalmat. De repülni...azt nem. Nem játszhatok tovább Istent. Meg kell elégednem a dombtetővel, a kis tisztással, a virágokkal, a kilátással és a szárnyaimmal, melyek díszeim csupán. Varrhatok rá szép szárnytyűt, de repülni...azt nem. Nem baj. Majd két pár szárnytyűt varrok. Egyet selyemből nyári viseletre, egyet, pedig kasmírból télire. Igen...az szép lesz...”


A www.mezsgye.blogspot.com honlapon található tartalom (különösen, de nem kizárólagosan: cikkek, tanulmányok, egyéb írások, grafikák, szövegelemek, beleértve jelen szöveget is) a Szerzői jogról szóló 2011. évi CXII. törvény alapján a feltüntetett szerzők szerzői jogi oltalom alá eső alkotásai, amelyekkel kapcsolatos mindennemű hasznosítási jogokkal Csörgits Kinga rendelkezik. A Jogtulajdonos nem vállal felelősséget a honlap használatából eredő bármilyen közvetett vagy közvetlen kárért. A honlapon található bármilyen tippet, ötletet, elgondolást, javaslatot bárki csak a saját felelősségére használhatja.