Létezik egy világ, ahol a természetfeletti természetes...

Kedves Útkereső! Köszöntelek az én szakrális budoáromban. Sokféle névvel illeték már e helyet és sokan megfordultak már itt. Minden változik, egy valami azonban örök. Amikor alkotok, kint hagyom a testem. Ez felébredett lelkek otthona és találkozóhelye. Ezért arra kérlek, hogy te is vegyél le magadról mindent, amire idebent nem lesz szükséged. Aztán fáradj beljebb és érezd otthon magad. Tölts magadnak egy csésze teát és helyezkedj el kényelmesen. Keresgélj, lapozgass az írások között. Lassan elnyom az álom. Engedd. Mert amikor felébredsz, mindent másképp látsz majd. Isten hozott nálam.

2011. október 9., vasárnap

Csörgits Kinga: Az Orákulum /Részlet/

  
A testem csupán egy edény. Nem önkényesen rendelkezem benne. Felfog valamit, ami túlmutat az én személyes boldogságomon. Befogad valamit, amit úgy hívok, Isten. Ez kezdet és vég egyszerre. Az orákulumok ideje lejárt. Vajon hol kezdődöm én, és hol ér véget az élet? Vajon hol kezdődik az élet, és hol érek véget én? Istenem! Vágyódom Hozzád! Magányos, meztelen és valótlan vagyok. Taníts meg üresnek lenni! Hagyj áramolni! Hagyj szabadon szeretni, és gyűlölni! Írj a kezemmel! Gyógyíts a szívemmel! Táncolj a lelkemmel, és szeretkezz a testemmel! Nyilvánulj meg általam! Legyek orákulum, aki kinyilatkoztat! Engedd, hogy létrehozzam a jövőt, mely mindennek gyökere. Hogy átadjam a tudást, mely minden ember sajátja. Tiszta, egyszerű és üres legyek, mint a hangtál, mely nélküled csöndes. Befogadom a tudást, elnyelem, majd végzek vele. Csak a lenyomata maradjon bennem. Hogy ne sérüljön a tér. Vagy nem is létezem igazán? Lehetséges ez? Talán megőrülök. Ha létezik hely, ahol otthon érzem magam, az a mennyországom. Nem? De a testem ára, a felejtés. Sejtjeim, gondolataim és érzéseim káoszában élek.  Ez az óriási káosz, és bábeli zűrzavar, egy tökéletesen átlátható rend képlete. Az én képletem. Minden sejtem egyenként él, dolgozik, majd meghal értem. Megfosztatok a tudástól, és az emlékeimtől. Démonjaim pedig, láthatatlanná válnak. Elfordítják arcukat, csupán jelenlétük érzékelem. Láthatatlanul kísértenek.  Éjszaka jönnek el, hogy belém költözzenek. Szinte hallom, ahogy motoznak, kaparásznak körülöttem. Hm. Sorsfordító értéke, csakis a megtapasztalásnak van. És a kérdés nyitott. A lét célja, valóban az átjutás? Átjutás, hova? Fogalmam sincs az igazság mibenlétéről. Mert a mátrixom, lehet egy másik élet pokla, vagy egy másik pokol mennyországa. Minden relatív. Az időtlenség mágikus gyönyörében nincs fejlődés, nincs változás. Mert minden egy, és ugyanaz. Tökéletes. Itt vagyok, de ott is vagyok. Voltam, és leszek is. Ha továbbképzelem magam, ott is én vagyok. És a képzelet, minden képzeletet felülmúl. Az időtlenség mozdulatlan. A mozdulatlanság, lehetővé teszi, hogy mindent átlássak. Az idő korlátok közé szorít. A múltam a jelenbe kerget, a jelenemből pedig, a jövőm felé száguldok majd. De az egyik nem létezik a másik nélkül. Ha egyszerre tapasztalom majd meg, az idő, és az időtlenség egységét, akkor készen vagyok. Nem is tudom. A fejlődés törvényszerű. Kikerülhetetlen. Ez nem hit kérdése. Ebbe vallás nem avatkozhat. Ez tény. A sötétebbik oldal, azért olyan félelmetes, mert számomra ismeretlen. Halandóságra tanít, melynél nem ismerek félelmetesebb ellenfelet. És nem is fogok soha. A lehetőségek pedig. Hogy is fogalmazzak? Korlátozottak. Honnan tudom, hogy ez az életem? És honnan tudom, hogy a Földön játszódik? Ki tesz különbséget menny és pokol között? Ki tesz különbséget élet és halál között? A könyv, melynek főhősén jót mulatok, talán él. Talán nem is én képzelem el őt, a mulattató helyzetben. Talán ő álmodik róla, hogy életét, valaki, valahol egészen máshol könyvként olvassa, és nagyon jót derül rajta. Minden képzelet. És a képzelet, minden képzeletet felülmúl. Mert más megfürödni a tengerben, majd kijönni, és lemosni magunkról a sót. Mert már csíp. És más megmerítkezni a nagy kékben. Érezni a leheletét, az érintését, végül olyannyira belesimulni, hogy már nem is tudnánk megmondani, hol ér véget a testünk, és hol kezdődik a tenger. Megpróbálom tapasztalataim úgy átadni, ahogy a bölcs szűri egyetlen pohárba, termése, tudása legjavát, melyet elixírként helyez ezüst tálcán tanítványai elé. Életek munkája ez, mely egyetlen borospohárban elfér. Csupán néhány korty a nektárból, mely először keserűen hat, de amint átáztatja összes ízlelőbimbónkat, mézédessé válik, és szétáradva testünkben, minden sejtünkbe elhordozza a fényt és a tudást. Olyan bonyolultak, gyönyörűek, és összetettek vagyunk. Mégis kiválasztunk számtalan képességeink közül egyet, amellyel azonosítjuk magunkat. Pedig képességeink határtalanok. Mi mégis bezárjuk magunkat egy szelencébe, a kulcsot a nyakunkba akasztjuk, majd a kulcslyukon át lopva leselkedünk egy életen át. Most már megértheted, valóban csak a kiválasztottak térhetnek meg eredeti otthonukba. Készen kell rá lenni. A bölcs, ebben különbözik a tanítványtól. Nincs benne félelem. Leakasztja nyakából a kulcsot, és kinyitja vele a zárat. Így a fény, nem csak egy lyukon át szűrődik be, hanem kitárva a szelence tetejét, mindent betölt...őt is átragyogja. Saját bensőnk tanulmányozása a kulcs, a szelence zárjához. És, ha megnyitjuk magunkat a fénynek, megnyitjuk magunkat a tudásnak is. A tudással, pedig Istent fogadjuk be. Azt mondjuk, adottság. Mit is jelent ez? Tehetség. Az Isteni pompa megnyilvánulása, tükörképe. Tehetség, amely megadatott. A lényeget már eléd tártam. Ez nem más, mint a kapcsolat. Kapcsolat saját magunkkal, a világgal, mely körülvesz minket. Kapcsolat az energiahálóval, melynek részeként lüktetünk. Egyenként hozom felszínre gondolataimat, érzéseimet, hogy kibogozhassam őket. Most is bennem élnek, szépen összehajtogatva. Így kisebb helyet foglalnak. Hogy ne sérüljön a tér.  Isten a birtokos. Istenre, és a végső tudásra, hangoltnak kell lennem. Mert, elkerülhetetlen, hogy végül ugyanoda érkezzek vissza, ahonnan elindultam. Igen. Ebben rejlik a titok.

A www.mezsgye.blogspot.com honlapon található tartalom (különösen, de nem kizárólagosan: cikkek, tanulmányok, egyéb írások, grafikák, szövegelemek, beleértve jelen szöveget is) a Szerzői jogról szóló 2011. évi CXII. törvény alapján a feltüntetett szerzők szerzői jogi oltalom alá eső alkotásai, amelyekkel kapcsolatos mindennemű hasznosítási jogokkal Csörgits Kinga rendelkezik. A Jogtulajdonos nem vállal felelősséget a honlap használatából eredő bármilyen közvetett vagy közvetlen kárért. A honlapon található bármilyen tippet, ötletet, elgondolást, javaslatot bárki csak a saját felelősségére használhatja.