Létezik egy világ, ahol a természetfeletti természetes...

Kedves Útkereső! Köszöntelek az én szakrális budoáromban. Sokféle névvel illeték már e helyet és sokan megfordultak már itt. Minden változik, egy valami azonban örök. Amikor alkotok, kint hagyom a testem. Ez felébredett lelkek otthona és találkozóhelye. Ezért arra kérlek, hogy te is vegyél le magadról mindent, amire idebent nem lesz szükséged. Aztán fáradj beljebb és érezd otthon magad. Tölts magadnak egy csésze teát és helyezkedj el kényelmesen. Keresgélj, lapozgass az írások között. Lassan elnyom az álom. Engedd. Mert amikor felébredsz, mindent másképp látsz majd. Isten hozott nálam.

2015. augusztus 29., szombat

A férfi, akit megvettek Istentől
Lassan szétfolyik minden. Elmosódnak a határok és megszűnik a külvilág. Talán nem is létezett igazán, csupán díszletként szolgált, amíg bennem fel nem épült a valóság látomása. Mindig így szeretném. Mindig ezt szeretném. Ez válasz a kérdésedre. Igen. Igen. Igen. Egy újabb mérföldkőhöz érkeztem. Lehuppanok a fűbe. Lehámozom magamról a hátizsákom, amiben alig maradt valami. Mindenem eladtam, kiárusítottam, elherdáltam, ami maradt azt pedig feléltem útközben. Méregdrága koldussá lettem. A lábaim előtt hevert a világ miközben én kis híján szomjan haltam. A lelkem elindult egy úton és a testemet átváltoztatta. Űzött vadként vágtattam, bolyongtam és menekültem, miközben szüntelen kutattam a… téged. Kinyitom a hátizsákot, hogy megnézzem mi maradt benne. Nem találok egyebet, csak egy palack bort és a teleírt naplóm. Kezembe veszem. Elhasznált, súlyos, időtlen darab. Lapjain ott hever utazásom története. Fekete fehér tusrajzok. Az egyiken megakad a szemem. Tekintetem fogva tartja egy női alak. Gyermekét a hátára kötve hordja. Haja az arcába lóg. Drága csipkeruhája rongyokban. Tartása fegyelmezett. Pillantása, akár a háborgó tenger. Ott van benne a világ, annak minden szenvedésével, fájdalmával. A pokolban menetel. Körülötte sötétség gomolyog. De ő és gyermeke fényben vannak. Érzem ezt a nőt. Látom, érzékelem. Tudom, értem. Lehunyom a szemem. Arcomon könnycseppek gördülnek végig sós fehér ösvényt rajzolva az út porától piszkos bőrömön. Valóban mindent lehet. És valóban sohasem tudni miből mi lesz. Az élet egy valótlan perverz csoda, mámoros pöcegödör és mennyei muzsika. - Rendben. – suttogom. Legyen. Lassan felegyenesedem, hátizsákom a mérföldkőnek támasztom, majd a tisztás felé indulok. Lépteim puhák, alig érintem a talajt. Szinte suhanok. Óvatosan vetkőztetni kezdem elcsigázott testem. A gyaloglás megedzette. Szilaj és kemény. Kibontakozom rongyaim börtönéből. Leheletfinoman csusszanok ki elhasznált csipke alsómból. Anyaszült meztelen vagyok. Pőre és kisemmizett. De a vonalaim és a mozdulataim életre kelnek. Mesélnek, énekelnek. Lassan mozdulok. Hajam kibontom, arcom a lemenő nap fényébe fordítom. Táncolni kezdek. Ősi tánc ez. Szokásos áldozat, szokásos áhítat és az a szokatlan érzés. Istenem. Szerelmes vagyok. A monoton alázat és hála lassan az utolsó cseppig kifolyik belőlem. Lecsapolok magamból minden megfelelést. Mert az megcsalja az ember szemét. Tán a színpadnak kellene megfelelnem? A díszleteknek, a szereplőknek vagy a nézőknek? Nem. Én vagyok a rendező. Ez az én színházam. És egyedül Istennek felelek. És Ő most azt mondja nekem: - megadom neked, amit kértél. Ezért légy termékeny asszony. Oltárt imádó, férfit tisztelő szerelmesen buja nő. Légy az ősi tudás és a kinyilatkoztatott tanítás. Kelj fel most már és mutasd az utat azoknak, akik ezért követni fognak téged. Pörögni, forogni kezdek, karjaim kitárom. Az egész világot a keblemre ölelem. A gennyes fekélyekkel borított életörvényt a mellkasomhoz szorítom. Benne a teremtés úrnőjének és a pusztítás urának végtelen keringője. Tökéletes harmónia a káoszrengetegben. Fény a sötétségben. – Rendben. Legyen úgy. – suttogom újra. – Legyen meg a te akaratod. Visszatérve a hátizsákomhoz naplóm újra a kezembe veszem, kihúzom belőle tollam és írni kezdek. Ez az utolsó bejegyzés. „Leraktam mindent. Addig gyalogoltam, míg az utolsó fények is kialudtak mögöttem. Megérkeztem a következő kilátóhoz. Minden tiszta és csöndes. Szinte még ébredezik. Aztán majd újra elindulok. És akkor a dolgok újrasűrűsödnek körülöttem. És én újra végigmegyek egy körön. Az a kör már beljebb lesz. Közelebb hozzá. De, amíg ezen a világon létezem, minden egyes kör után vár engem egy következő. Hogy bevegyem, legyűrjem, leigázzam, végül én hajtsak fejet előtte alázattal. Hogy újra elhiggyem, győzhetek. De amikor megérkezek, lássam nincs kit legyőzni. Nincs győzelem. Csak a lét van.” Miután az utolsó szót is leírom, finom mozdulattal csúsztatom vissza a naplóm a táskába a palack bor és a kis kupac ruhám mellé. Valóban elérkezett a gyaloglás vége. Felegyenesedem és továbbindulok. Tekintetem a közeledő kereszteződésre függesztem. Elmosolyodom. Ott áll és rám vár. A sziluettje remegve táncol a gyalult földúton. Micsoda férfi. Igazi, megismételhetetlen. A magról fakadó őserő. Elérem őt. Átölelem. A karjaiba zár és a mellkasához húz.  – Istennőm. – suttogja. – Ki vagy te? – kérdezem. Rám mosolyog és így felel: - A férfi, akit megvettek Istentől.

2015. augusztus 6., csütörtök

A látszat mindig csal

Ma is felnézek az égre és megköszönöm az életem. Hogy élhetem. Akkor is, amikor fáj, keserű, lelomboz és kiábrándít. Akkor is, amikor undorral tölt el. Mert vannak ilyen napok is. Megköszönöm minden percét, mert gondolkodom, mert érzek, mert kapcsolódom, mert érzékelek, mert látok. Aztán kinyitom a gépet, belépek a facebookra. Végiglapozom a híreket, belenézegetek az ismerősök által kiposztolt érdekességekbe. Minden nap jövök, sőt vagyok, mert engem is ideköt a munka, a személyes kapcsolatok és a közösségi élmények. És ez jó. Illetve nem is jó. Csak van. Ez van. De ma egy kicsit eltávolodom a témától és kellő távolságból rálátok egyéb minőségekre is. Nem tudom, írjam? Szóval az egész úgy gáz, egy agyfingás ahogy van. Sokszor már abban sem vagyok biztos, hogy a világ, amit olyan stabilnak és kézzel foghatónak érzünk, egyáltalán létezik e. Lehet csupán gondolati és érzelmi kivetítések sora, melyek jönnek-mennek, találkoznak, egyesülnek, majd szétválnak. Az sem biztos, hogy mi magunk élünk, létezünk. De ha ez nem lenne elég, újabb és újabb illúzióvilágokat hozunk létre, hogy bizonyítsuk itt jártunk, igenis van lényege, van értelme. Utazókkal egyre ritkábban találkozni. Ők egy szál hátizsákkal járnak. Megszagolják az út menti virágot, letérnek a kijelölt útról meztelenül fürdenek a hegyi tóban és szabad ég alatt vacsoráznak pattogó tűz mellett, miközben üvegből kortyolják a vörösbort. De turista, az van dögivel. Ők nem térnek le a kijelölt útvonalról, sőt minden látványosságot lefényképeznek. Az étteremben először lekattintják az ételt, csak aztán kóstolják. És aztán az ultra illúzió a giga köbön, mondhatnám három az egyben, illúzió az illúziónak az illúziójában, amikor facebook turistaként folytatjuk földi pályafutásunk. Hát ez kurva jó. Ne má, hogy ez csak nekem bassza a csőröm! Nem hiszem el! Mert hát tényleg annyira gáz. Posztoljuk a húsvéti nyulat, a merdzsót, a vadi új épített zselé körmöt, az év végi bizonyítványt, az esküvőt és azt is amikor a gyerek először beleszart a bilibe. Szelfik szelfik hátán. Itt vagyok, meg ott is vagyok. Iroda háttér. Családi háttér. Tenger háttér. Parti háttér. Faszom háttér. Fontos és elfoglalt és boldog no meg értékes vagyok, nem látod? Ahogy szoktam mondani, mindezt nem kinevetjük. Együtt nevetünk rajta. Szerintem megagáz. Dübörög az elmagányosodás, a szekularizáció. Üres, felszínes profán szar az egész. Meg aztán bűzlik, hogy amit ennyire mutatunk kifelé, az ugye hibádzik odabent. Hát ez van. De önigazolásból sosem lesz önismeret az tuti kurva élet. Szívás. Na meg láv és imádat drágáim, nektek… akik még utaztok.     

A www.mezsgye.blogspot.com honlapon található tartalom (különösen, de nem kizárólagosan: cikkek, tanulmányok, egyéb írások, grafikák, szövegelemek, beleértve jelen szöveget is) a Szerzői jogról szóló 2011. évi CXII. törvény alapján a feltüntetett szerzők szerzői jogi oltalom alá eső alkotásai, amelyekkel kapcsolatos mindennemű hasznosítási jogokkal Csörgits Kinga rendelkezik. A Jogtulajdonos nem vállal felelősséget a honlap használatából eredő bármilyen közvetett vagy közvetlen kárért. A honlapon található bármilyen tippet, ötletet, elgondolást, javaslatot bárki csak a saját felelősségére használhatja.