Létezik egy világ, ahol a természetfeletti természetes...

Kedves Útkereső! Köszöntelek az én szakrális budoáromban. Sokféle névvel illeték már e helyet és sokan megfordultak már itt. Minden változik, egy valami azonban örök. Amikor alkotok, kint hagyom a testem. Ez felébredett lelkek otthona és találkozóhelye. Ezért arra kérlek, hogy te is vegyél le magadról mindent, amire idebent nem lesz szükséged. Aztán fáradj beljebb és érezd otthon magad. Tölts magadnak egy csésze teát és helyezkedj el kényelmesen. Keresgélj, lapozgass az írások között. Lassan elnyom az álom. Engedd. Mert amikor felébredsz, mindent másképp látsz majd. Isten hozott nálam.

2015. október 22., csütörtök

Mindenki él, de nem mindenki létezik igazán. Mindenki álmodni érkezik ebbe a világba, de a kiválasztottak felébrednek. Hogy őrizzék az emberek álmát…
Elengedlek téged. Szerettelek. Most is szeretlek. Amikor elhagytalak lázálmok gyötörtek éveken át. A testem összetört. Lelkemet a fájdalom a lebegés állapotába taszította. Határvidéken jártam, sámánok földjén. Vér és mocsok mindenütt. Próbáltam lelkem halk rezdüléseibe kapaszkodni. De néma maradt. Nem suttogott. Nem ordított. Félelmetes néma maradt. A lelkem kristálytiszta tó. Sérthetetlen. Ember nem érinti, ha nem akarom… de te megfürödtél bennem. Két lélek találkozott. Összerobbant. Nem hívtalak, de most elküldelek, és azt mondom eddig és ne tovább…
Elengedlek téged is. Szerettelek. Most is szeretlek. Az úton angyalok kísérjenek, óvjanak és szeressenek. Amikor eléred a határvidéket, dobj ki mindent, ami elválaszt attól az embertől, aki valóban te vagy… te lehetnél. Ne félj megtapasztalni, beengedni az újat. Mert te magad vagy a változás. A csoda. Ne félj valóban létezni, lélegezni. Kinyitni a szemed és rácsodálkozni a világra annak teljes posványában és pompájában. Veszítsd el a fejed. Lépj ki abból a ketrecből, amit minden nap körbejársz. Amit mások kedvéért rendeztél be és nevezed otthonodnak. Kedvedért álmot láttam, melyben felemelkedésem a szerelem hívta életre. Egy férfi. A történet letűnt korok színpadán játszódott. Réges-régen, amikor a Földön még Istenek és Istennők uralkodtak. A dicsőséges Egyiptomban élt egy nagyhatalmú asszony. Uralkodó és vallási vezető. Egy idegen. Királynőt megillető dicsfényben és önnön nagyságában fürdött, de lassan felőrölte lelkét a magány, a várakozás…a vágyakozás. Mire megérkezett hozzá a férfi, akire várt teljesen kimerült, kiürült… nem ismerte fel őt. A hadvezér csak állt előtte és könyörgött, hogy vele maradhasson. De az asszony elküldte őt. A férfi, akire ő vár, soha nem vetné magát a lábai elé. A férfi, akire ő vár, maga az erő. Talán, nem rá vártam, azért mégis beengedem őt – gondolta az asszony. És együtt hált a hadvezérrel. Magába fogadta, elnyelte, bekebelezte. És akkor a férfi életre szóló hűséget fogadott az asszonynak. Álmodtam… Azt mondják, az asszony minden idők leghatalmasabb uralkodójává vált, a hadvezér pedig utolsó leheletéig imádta és szolgálta őt. Azt mondják, úgy nézett az asszonyra, mint az utolsó élő szépségre a Földön. Az asszony pedig… mindenét odaadta. 

2015. október 6., kedd



Megérkezem a pillanatba. Régóta utazom ide. Néha úgy érzem túl sokáig vártam, túl nagy árat fizettem érte. Közben megtanultam, hogy a mérföldkövek a nehéz pillanatok adják az ember igazi értékét. Az, ahogy ezeket a pillanatokat viseli, túléli. A tudás édes teher, ami egyre csak gyarapítja lelkem súlyát. Megtanít csak a jelenre koncentrálni. Amikor megérkezem a mostba, akkor döbbenek rá mennyi minden mellett sétáltam el. Lehetőségek. Emberek. Kapcsolatok. Érzések. Megoldások. Akkor így kellett lennie, és így volt jól. De aztán megérkezik az érzés. Ami mindent kitölt és megváltoztat. Ami átformál és újraszül a jelenbe. Útközben sok minden értelmét veszíti, kifakul, elenyész. Amikor nem azt kaptam, amire vágytam, szenvedtem. Amikor maradéktalanul teljesültek a vágyaim újra csak szenvedtem. El kellett engedjem az elvárásaim, amennyire csak lehetséges volt. És akkor, abban a szent pillanatban, amikor megengedtem magamnak a változást, Isten megadta nekem azt, amire valóban szükségem volt. Amire a lelkem vágyott, de az elmém hadakozott ellene. Mert van olyan kapcsolódás lélek és lélek között, amire nincs magyarázat. Arra nincsenek szavak. Amikor a másik nem megérkezik, hanem hazaér bennem. Amikor nem elkezdődik, hanem folytatódik egy szerelem. A rózsaszín köd szertefoszlik. Két ismerős idegen találkozik, hogy tanítsanak, és utat mutassanak. Két szerető véget nem érő tánca, melynek legelső lépései letűnt korokat idéznek. Feloldódom a most hatalmában és elmerülök a bársonyos simogató érintések, ölelések, összefonódások, egymásba gabalyodások világában. Összeolvadok, egységesülök. A szeretkezésben meditálok, imádkozom Istenhez. A testem templom és oltár. Áldozatom a szentség, az odaadás, a vágyakozás.
Engedj el mindent. Szabadulj meg mindentől… mindentől. Aminek helye van az életedben, úgyis visszatér. Nem is hagy el igazán. Te távolodsz el, hogy megérezd az erejét. Az erődet. Mindenre képes vagy. Nincs lehetetlen. Nincsenek határok. Csak létezés van.

A www.mezsgye.blogspot.com honlapon található tartalom (különösen, de nem kizárólagosan: cikkek, tanulmányok, egyéb írások, grafikák, szövegelemek, beleértve jelen szöveget is) a Szerzői jogról szóló 2011. évi CXII. törvény alapján a feltüntetett szerzők szerzői jogi oltalom alá eső alkotásai, amelyekkel kapcsolatos mindennemű hasznosítási jogokkal Csörgits Kinga rendelkezik. A Jogtulajdonos nem vállal felelősséget a honlap használatából eredő bármilyen közvetett vagy közvetlen kárért. A honlapon található bármilyen tippet, ötletet, elgondolást, javaslatot bárki csak a saját felelősségére használhatja.