Létezik egy világ, ahol a természetfeletti természetes...

Kedves Útkereső! Köszöntelek az én szakrális budoáromban. Sokféle névvel illeték már e helyet és sokan megfordultak már itt. Minden változik, egy valami azonban örök. Amikor alkotok, kint hagyom a testem. Ez felébredett lelkek otthona és találkozóhelye. Ezért arra kérlek, hogy te is vegyél le magadról mindent, amire idebent nem lesz szükséged. Aztán fáradj beljebb és érezd otthon magad. Tölts magadnak egy csésze teát és helyezkedj el kényelmesen. Keresgélj, lapozgass az írások között. Lassan elnyom az álom. Engedd. Mert amikor felébredsz, mindent másképp látsz majd. Isten hozott nálam.

2015. december 28., hétfő


Ez amolyan Boldogkarácsonyt írás Kinga módra. Hát...csillagszórót nem fogunk gyújtani hozzá, de most már legalább ilyenünk is lesz. Sokszor sokat írok Nektek a határvidékről. Mert kérdeztek róla. Mert én ott élek. A határvidék szakrális tér. A félelmetesen izgató legtávolabbi legbelső kör, ahol semmi és senki más nincs csak te magad. Ahová visszahúzódsz időről-időre, hogy újraszüld önmagad. A világképed. A felállított szabályaid. Elveid. Kapcsolatrendszereid. Mert amikor feladattal találod szembe magad, kimozdulsz. Kimozdítasz, néha pedig épp ellenkezőleg. Hagyod, hogy kimozdítsanak. 

Olyan nincs, hogy semmi sem történik. Folyamatos mozgásban vagy. Az élet, lehetőségek tárháza. Mégsincs hosszútávon megelégedés. Az ember szüntelen és szükségszerűen fölöslegesen keres valamit...valakit. De miért? Kapcsolódások és találkozások sora útitársakat szül, akikről utóbb már nem tudjuk eldönteni hozzánk tettek, avagy elvettek belőlünk. Sok szép emlék és mégtöbb heg. Kötődünk és kötnek bennünket. Hatalmas igenek és örökre együtt ígéretekre alapozva közel, egész közel kerülsz más lelkekhez. Szinte súroljátok egymást. De egy szép napon kinyitod a szemed, és újra egyedül ébredsz. A határvidéken. Hajnal van. Hűvös van. Akár egy templom csarnokban. És szembe találod magad életed egyetlen állandó szereplőjével. Saját magaddal. Nos. Te magad vagy a szűrő. Az elméd. Az érzékeid. Azon keresztül érintkezel másokkal és a téged körülvevő világgal is. Azon keresztül ítéled meg, mi a jó és mi a rossz...mintha képes lennél rá, hogy eldöntsd...
És a szűrő segítségével választod ki a társaidat is folyton folyvást bolyongva a véletlen és a sorsszerű között. 
Kinyitom az ablakot és hagyom beáradni az éjszakai sötétséget. A metsző hideget. A szeretve szeretetlenséget. És törekszem elfogadni a tényt, hogy ezt a világot csupán élvezni, szenvedni megtapasztalni jöttem. Csupán eljátszhatom, hogy uralok, birtoklok, irányítok az örökre kapcsolatok és soha csalódások világában. Azért jó játék, nem? Néhány életre kitart....
Mindenesetre egyre szűkül a fókusz. A fáradsággal vegyes óvatos fásultság az önismereti úton járó lelkek kitartó útitársa. Ahogy szoktam mondani nem mindegy eljátszani meg végignézni a darabot. Ja. Utóbbi...hogy is fogalmazzak. 
Az óda az aranyeremhez című művem még mindig nem született meg...kurva élet. Pedig nyilván kevésbé szarkasztikus írás lehetne sok lájkkal jutalmazva. Láv és imádat Drágáim.

A www.mezsgye.blogspot.com honlapon található tartalom (különösen, de nem kizárólagosan: cikkek, tanulmányok, egyéb írások, grafikák, szövegelemek, beleértve jelen szöveget is) a Szerzői jogról szóló 2011. évi CXII. törvény alapján a feltüntetett szerzők szerzői jogi oltalom alá eső alkotásai, amelyekkel kapcsolatos mindennemű hasznosítási jogokkal Csörgits Kinga rendelkezik. A Jogtulajdonos nem vállal felelősséget a honlap használatából eredő bármilyen közvetett vagy közvetlen kárért. A honlapon található bármilyen tippet, ötletet, elgondolást, javaslatot bárki csak a saját felelősségére használhatja.