Létezik egy világ, ahol a természetfeletti természetes...

Kedves Útkereső! Köszöntelek az én szakrális budoáromban. Sokféle névvel illeték már e helyet és sokan megfordultak már itt. Minden változik, egy valami azonban örök. Amikor alkotok, kint hagyom a testem. Ez felébredett lelkek otthona és találkozóhelye. Ezért arra kérlek, hogy te is vegyél le magadról mindent, amire idebent nem lesz szükséged. Aztán fáradj beljebb és érezd otthon magad. Tölts magadnak egy csésze teát és helyezkedj el kényelmesen. Keresgélj, lapozgass az írások között. Lassan elnyom az álom. Engedd. Mert amikor felébredsz, mindent másképp látsz majd. Isten hozott nálam.

2016. szeptember 11., vasárnap

Csodavilág

Város a városban. Világ a világban. Belébódulok a pillanat varázsos hangulatfelhőjébe. Csillámló, halkan duruzsoló, mégis lágyan simogató forgatag. A víz ütemes, ringató hullámzása áthangolja lelkem húrjait. Egy láthatatlan kéz nyúl felém. Ujjai hasonlatosak az enyémhez. Finoman érintők, húrjaimat pengetők. Hol vagyok? - kérdezem. A válasz távoli otthonom súlyos keményfa ajtói mögül kiszabadult, palackba zárt, elnyújtott sóhajtás. "Én mondom neked, csodavilágot pillantasz csodalány." A díszesen cirádás betűk egymás után bukfenceznek le a megsárgult, elgyötört papírlapról. Ki tudja mióta utazik hozzám az én hírnököm? Mióta fodrozódik a folyóárral, száll az egyre erősödő szelek szárnyán közelebb és közelebb énhozzám? A palackba zárt üzenet a lelkembe költözik. És én csak figyelem a világot a világban. A különös karneváli forgatagot a folyó vizén. A színpompás sátrak legtetejét, a folyón átívelő híd szeli ketté. A forgatag életteli, vágykeltő masszaként terül szét. Hívogató, magába szippantó tünemény. Látom kibontakozni az éjszakából született szívmelengető, varázsos vizivilágot. Látom a díszes sátraktól karnyújtásnyira elterülő kikötőt. Ölének mélyén megpihenő hajók remegő sziluettjéből újabb világ tódul elő, mely kiontja magából a már jól ismert képeket. Én is egy ilyen kimerevített állókép vagyok csupán. Egy a sok közül. Létezésem elillanó, fontoskodó látomás. Simogató ujjak elérnek, érintenek. Világok határán hullámzok. Átfolyok egyikből a másikba. Szétterülök, elmosódom. Beléd mosódom. A teredbe olvadok. Azzá válok, akire mindig is vágytál. Akihez éjszaka suttogtál. Aki magányos estéiden illatlabdákat csempészett párnádra, hogy magadba szippanthasd az áhított szerelmet. Akinek jöttét vártad, fohászkodtad. Most itt vagyok. Város a városodban. Világ a világodban. Belébódulok a pillanat varázsos hangulatfelhőjébe...

2016. szeptember 8., csütörtök

Az új kolosszus

Tépj szét... dehogyis. Majd én téged. Sokáig könyörögtem a megtestesült férfiasságért. Vágytam alárendelődni, szolgálni. Mert a nő úgy teljes, úgy boldog. Hát persze. A felszabadító megérkezett és ennél közelebb nem is lehetne hozzám. Mert itt van bennem. Eljöttem magamért. Én vagyok a megmentő. A szabadság harcos angyala. Ha lenyesik az angyali szárnyakat és a földre taszítják az őröket, akkor azok gondolatban repülnek tovább. A földön elnehezedem. Lassulok. Poshadok. Ezek az energiák szép lassan végeznek velem. Méregként árad szét bennem a civilizáció könnyen emészthető, hömpölygő folyama. Mindennap megáldom. Lassítom. Ennél többet nem tehetek.
Metsző hidegben vagyok téli éjszaka. Hiányzol. Én vagyok a sötét utca. Sétálj keresztül rajtam. Gyújts villanyt bennem. Használj. Kelj át. Érkezz meg oda, ahová nem lehet. Ezt várom tőled. A lehetetlent. A mindent. Ha nem tudod megadni, mögötted van a kijárat. A nyugtalanság úgyis új és újabb utakra indít. Hatalmas tereken repülök keresztül, a sötét utcát pedig magam mögött hagyom. És te összetörsz. Voltál e már túl sok? Súlyos? Befogadhatatlan? Felfoghatatlan?... nem. Ezért vagy te a követő. Ha tiszta lenne a látásod értenéd, érzékelnéd. Dekódolnád. Így marad a hit. Te miben hiszel? Mi a valóságod? Tudtad e,  hogy az életed, amit olyan nagyon komolyan veszel, megrendezett színház csupán? Csepp a tengerben. Színészek, színésznők és a végeláthatatlan díszlet homályosítja el látásod. A nézőtéren kézen fogod a végtelent és úgy rágcsáljátok utolsó, édeskés életmorzsáid.  A transzcendens pedig csak figyel. Mi történne, ha kilépnél a saját világodból? Ha felismernéd, hogy az általad teremtett korlátok csupán téged akadályoznak? Mi történne, ha létezésedre ébredve, csodálkozó szemed kinyílna az igazságra és rádöbbennél végre: a világod nem létezik, a gyarapodás és hanyatlás körforgása csupán illúzió és te magad, lényed egyetlen, érintetlen lélekmagva, mely valóban él. Létezik, lélegzik. Hogy mi történne?... nos, azt hiszem semmi. Na meg kit érdekel? Az életet nem lehet elrontani. Eltékozolni. Az életet csak élni lehet. Hát éld!
Lassú léptekkel csábítom imádságra lelkem templomát. Karjaim szélesre tárom és engedem, hogy lényegem velőt rázó sikolyok között megébredjen. Felszakadjon meggyűrt életselymei közül. Gyűlölőm a világot. Szörnyeteg vagyok. Hidegvérű, emberi fájdalmak gázlóit jól ismerő. Méhemből újraszülöm az emberiség minden szenvedését. Angyal vagyok. Tiszta, mindennap megújuló csoda. Isten gyermeke, aki bűnre csábítja a képmutató, bigott véglényeket. Pályádat elhagyni nem tudó fekete fehér torzó, embermaradék, ki ítéletet mondasz a szivárványszín lélek fölött... eljöttem érted. Pusztulásod öröm, megújhodás, s gyógyítja a mindenség testén tátongó mételyt. Tudd hát! Azért léteztél és uralkodtál, mert így kellett lennie. Nem azért, mert kiharcoltad. Az erődet kölcsönkaptad csupán. Amit én most alászállok és visszaveszek tőled!

"Nem mint görögök-zengte érc-gigász
Tagjait szétvetve két part között,
Áll sós vizű alkony-kapunkban őrt
E fáklyás nagyasszony: a lángja láz,
Rab villám, s így ismeri hallomás,
Kitagadottak Anyja. Fényözönt
Hívón világnak int, s lágy szeme köt
Város-párt rév köré: légnemű lánc.
“Óhazák, dús kincs nem kell!”, néma bár,
Kiáltja. “Jöjjön fáradt, nincstelen,
A tömeg, mely szabadságért zihál:
Nyomorgó söpredéktek kell nekem.
A viharvert hontalanokra vár
Arany kapum, hol fáklyám emelem."
-Emma Lazarus: Az új kolosszus-

A www.mezsgye.blogspot.com honlapon található tartalom (különösen, de nem kizárólagosan: cikkek, tanulmányok, egyéb írások, grafikák, szövegelemek, beleértve jelen szöveget is) a Szerzői jogról szóló 2011. évi CXII. törvény alapján a feltüntetett szerzők szerzői jogi oltalom alá eső alkotásai, amelyekkel kapcsolatos mindennemű hasznosítási jogokkal Csörgits Kinga rendelkezik. A Jogtulajdonos nem vállal felelősséget a honlap használatából eredő bármilyen közvetett vagy közvetlen kárért. A honlapon található bármilyen tippet, ötletet, elgondolást, javaslatot bárki csak a saját felelősségére használhatja.