Létezik egy világ, ahol a természetfeletti természetes...

Kedves Útkereső! Köszöntelek az én szakrális budoáromban. Sokféle névvel illeték már e helyet és sokan megfordultak már itt. Minden változik, egy valami azonban örök. Amikor alkotok, kint hagyom a testem. Ez felébredett lelkek otthona és találkozóhelye. Ezért arra kérlek, hogy te is vegyél le magadról mindent, amire idebent nem lesz szükséged. Aztán fáradj beljebb és érezd otthon magad. Tölts magadnak egy csésze teát és helyezkedj el kényelmesen. Keresgélj, lapozgass az írások között. Lassan elnyom az álom. Engedd. Mert amikor felébredsz, mindent másképp látsz majd. Isten hozott nálam.

2016. november 29., kedd

Az erő színei lassan megmutatkoznak. Hatalmukba kerítenek. Ha megismersz, te is csak azzá válsz, akiben szüntelen dolgozik a lélek... értem, nekem. Ha megismersz, meglátod az értelmet, a célt, az utat, a fényt a folytatást. Ha megismersz, felismersz. A végzeted megérkezett... eljött érted. A jóslat beteljesül, ahogy álmaid lassan darabokra hullanak ugyanúgy ahogy egykor az én álmaim is széthullottak. Azt mondod harcolni fogsz ellene. Pedig dehogy. Összefonódunk, egymásra tekeredünk, lélektáncolunk, húst tépünk és szívet marcangolunk. Mert belőlünk újvilág épül. A lélek tudja. De a test képtelen elhordozni a terhet. A ma embere hontalan, időtlen. Gyökerei, ahogy jövője is elhalványul, értelmét veszíti.   
Annyi minden történt meg velem már életem során. A nyugalmat kutatva nyugtalanságom lökött újabb és újabb utakra. Egy galaxist rejtő elmémet testem csupán gúzsba kötötte, megfojtotta. Most is van úgy, hogy elfogy az út a lábam alól. Sokszor negédes, mizantróp, kiürült és elhasznált vagyok. De erről nem szeretünk beszélni. A sebeket nem mutatjuk. A követők pedig egyre csak özönlenek, szétkapkodnak.
Egy szép napon majd újraépítem az álmaim - motyogom magam elé. Álomszálakból fonom majd vadiúj álomruhámat. Álomtéglákból építem majd vadiúj álomkunyhóm álomerdő szélén, közel álomóceán vadregényes partjaihoz. Álomszavakból írom majd vadiúj álomkönyveim. És valóban egy megvalósult álom leszek. Biztosan így lesz. Aztán felemelem elrévedt tekintetem, és ahogy végignézek magamon, azon gondolkozom, ki ez a fáradt látomás, aki szüntelen álomországba igyekszik a soha véget nem érő álomszerpentíneken? Ez a nő nem én vagyok. Ez a nő egy termék, egy eszköz, egy köztulajdon.  
Ez a mese mindenkié... Hiszen te is épp álomországba igyekszel, igaz? De te is érzed, hogy valami nem stimmel álomországgal, igaz? Mert ahogy elmúlnak az évek, álomország egyre szebb és boldogabb helynek mutatja magát... mégis egyre távolabb és távolabb sodródik tőled, te pedig egyre nyomorultabbnak és üresebbnek érzed magad. A lélekre kötött fogadás pedig istenek és istennők unaloműző játéka csupán. Érted is eljönnek. Csak idő kérdése.
„Ha olyan dolgot akarsz birtokolni, amid soha nem volt, olyan dolgokat kell megtenned érte, amiket sosem tettél!” (Chanel) Ez igaz az álmaidra és a legbelső vágyaidra egyaránt. Mert ki az, aki ítéletet mondhat jó és rossz fölött? Ki az, aki megmondhatja, mit hogyan s miként kell elérned, megvalósítanod? Ki az, aki jobban ismeri a lelked zenéjét nálad? Ebben a világban feltétlenül és lélekszakadva, rohamléptekkel és kizárólagosan kell, hogy legyél valaki. Olyan valaki, aki besorolható, kategorizálható, értékelhető, hasznos és felismerhető. Te is, én is, mindenki. De te is érzed a különbséget az ábránd és a cselekvés között. Mert az ábránd álomországban lakik. Csodás érzés azonosulni vele, eljátszani a megvalósulás gondolatával, ami persze soha nem következik be a folytonos valakivéválás útvesztőiben. Álomország pedig szépen lassan elérhetetlen távolságba kerül. Ahonnan már nem hallatja a hangját. Nem hív többé.  A cselekvés, a felelősségvállalás viszont a jelen pillanatban lakik. Tudtad e, hogy aki az ábrándjait kergeti, a jelen elől menekül? A feladat, a harc elől menekül. Pedig te is harcolni érkeztél... ahogy mi mindannyian. Kedvesem! Tudtad e, hogy te is növeszthetsz szárnyakat? De aki sokat akar, sokat fizet érte. A rendszer pedig nem finanszírozza a vadiúj szárnyakat. Bontsd le a korlátaid! Mert bizony előfordulhat, hogy az angyalszárnyakért ördögszarvakkal fogsz fizetni. És ez így rendben van. Átkozottul rendben van, akkor is, ha te nem így látod. Ez a világ nem egy wellness központ all inclusive ellátással. A boldogság pedig neked sem jár csak azért, mert olyan nagyon szép, okos és különleges vagy. Ez van. Emészd meg.
Légy a sors leánya, asszonya, szeretője aranyba öltöztetett királynője, aki folyton-folyvást megújul, újrakezdi életét. Légy anya, aki összeolvad saját lelkével, szembenéz legbelső félelmeivel és az éjszakával, melyen nem világít a bölcs holdnak fénye sem. Légy imádkozó, oltárt építő, hívő istenszajha, varázslónő, javasasszony, bába, valódi papnő, aki elhozza a földre a szépség és a szeretet misztériumát. Maradj fényben, akkor is, ha körbevesz a sötétség. Lelked és lényeged ott születik meg, ahová szemed nem lát, pillantásod nem hatol. Légy termékeny, varázsos, buja és éber! Gyógyulj és gyógyíts! Engedd el a félelmeid és mutass utat a hozzád érkezőknek. Mert belőlünk újvilág épül. 

A www.mezsgye.blogspot.com honlapon található tartalom (különösen, de nem kizárólagosan: cikkek, tanulmányok, egyéb írások, grafikák, szövegelemek, beleértve jelen szöveget is) a Szerzői jogról szóló 2011. évi CXII. törvény alapján a feltüntetett szerzők szerzői jogi oltalom alá eső alkotásai, amelyekkel kapcsolatos mindennemű hasznosítási jogokkal Csörgits Kinga rendelkezik. A Jogtulajdonos nem vállal felelősséget a honlap használatából eredő bármilyen közvetett vagy közvetlen kárért. A honlapon található bármilyen tippet, ötletet, elgondolást, javaslatot bárki csak a saját felelősségére használhatja.