Létezik egy világ, ahol a természetfeletti természetes...

Kedves Útkereső! Köszöntelek az én szakrális budoáromban. Sokféle névvel illeték már e helyet és sokan megfordultak már itt. Minden változik, egy valami azonban örök. Amikor alkotok, kint hagyom a testem. Ez felébredett lelkek otthona és találkozóhelye. Ezért arra kérlek, hogy te is vegyél le magadról mindent, amire idebent nem lesz szükséged. Aztán fáradj beljebb és érezd otthon magad. Tölts magadnak egy csésze teát és helyezkedj el kényelmesen. Keresgélj, lapozgass az írások között. Lassan elnyom az álom. Engedd. Mert amikor felébredsz, mindent másképp látsz majd. Isten hozott nálam.

2017. február 19., vasárnap



A nő, a Nő meg a NŐ… avagy, mi a különbség aközött amit megélsz, amit megélhetnél és amit meg kell élned... akkor is, ha elfojtod. Akkor is, ha elfutsz előle. Akkor is, ha tudomást sem akarsz venni róla.
nő vagyok. Ezer arcom, szerepem, álarcom, álmom, vágyam, célom, érzésem, titkom, csókom és könnyem van. Még bármi lehetek. Angyal és szajha. Olcsó vagy méregdrága. Utóbbi nagy kedvenc.  Imádkozom és táncolok. Álmodom. Álmokat látok és láttatok. A mindenség rezgéseit hordozom a testemben, az érintésemben. A leírt és kimondott szavaim teremtenek. Életre kelnek és velük együtt te is új életet vágysz, álmodsz magadnak.
Emlékszem kislánykoromban az üres játszóteret szerettem a legjobban. Felmásztam a mászóka legtetejére és magam föle tartva a kabátom leugrottam. Repülni szerettem volna akár az ejtőernyősök. Azóta eltelt több, mint húsz év. És közben minden egyre csak bonyolultabb lett. Van, ami kifakult és van, ami kivirult az életemben.  Változások jönnek-mennek. Az életem pedig kétségtelenül, mondhatnám, visszafordíthatatlanul megváltozik újra és újra. A sorsom felkap, majd letaszít. Mennyeket és poklokat láttat. Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy már nem fordítom el a fejem, ha fájdalmat látok. Az út, melyen járok érdektelenség, közöny és magány övezi. Arcomon örök maszk csábít. Jó így.
Álmaim a folyóparton szellőfutta látomásként gurulnak szét. A vizet nézve emlékek tódulnak elő belőlem. Néha előveszem őket. Engedem, hogy felszínre törjenek, kitöltsenek… hogy fontosnak érezzék magukat. Persze erre a színházra valójában semmi szükség nincs. Anélkül is fontosak. Épp attól, hogy elengedtem őket, a világon a legfontosabbak.
Nő vagyok. Tudod. Elég mozdulnom, érzed. Az erő, az energia, ami bennem lüktet… az húz magához. Valójában semmit sem kell tennem. Elég léteznem, lélegeznem. Uralkodásra születtem. Játszi könnyedséggel tekerlek az ujjam köré. Elcsábítalak, kisemmizlek. Bárhol, bármikor. Te belém szeretsz és szenvedsz. Beállsz a sor végére és türelmesen várakozol. Mert te is akarsz egy darabot abból az energiából, ami bennem pulzál. Amiből nem jön még egy. Hasonló sem. Ez az erő olyan akár egy zabolátlan vadállat. Az idomítás, ahogy a kontroll is kőkemény munka minden áldott nap. De mi lenne, ha szabadjára engedném?...
NŐ vagyok. Semmivel sem több, jobb, különb. Csupán egyetlen felismerés választ el tőled. A tény, hogy nem számítok. A vágyaim, a folyóparton szétguruló szellőfutta látomásaim… nem számítanak. Ami fontos, úgyis úgy lesz, megvalósul, testet ölt rajtam keresztül. Nem kerülöm el. Nem hárítom. Elengedek mindent, mert ami valóban az enyém, úgyis visszatér. Nem kell az erőfeszítés. Az izzadságszagú.
Ez így untat. Sokszor a puszta létezés is, nemhogy egy semmitmondó pillanat. Ha azt mondom  ülsz, úgy értem ereszkedj térdre előttem és könyörögj a figyelmemért. Hogy megérintselek. Hogy végigsimítsam a lelked. Leporoljam mindazt, amit a padlásszoba legsötétebb sarkába rejtettél a világ elől. Amit én az első pillantásodból látok. Ha akarod, ha nem. Előlem nem rejtőzhetsz el. Fárasztanak a skatulyák a minőségek és az emberi ostobaság. Ezzel nincs mit kezdeni. Épp ezért köszönd meg az időt, amit veled töltök.
Érted e, hogy amikor vakon teljesíted minden kiszabott parancsom, valójában én szolgállak téged? Érted e, hogy amikor megadom magam és engedem, hogy magadévá tégy, hogy használj… valójában én használlak téged? Ha igen, akkor dőlj hátra és hunyd le a szemed, mert álmodban eljövök érted. A gondolataidba költözöm és gúzsba kötlek ott a padlásszoba legsötétebb sarkában. Te pedig kedvesem… szabad leszel.

2017. február 17., péntek

Álomidő...



Ami elfolyik, szétfolyik, az ujjaid közt kifolyik. Aranyló, megfoghatatlan, csillámló púderköd, ami beborít, betakar. Szeretném megőrizni. Marasztalni. Magamba zárni. Álomidőben élni az egész életem. Bárhol, bárki is legyek itt és most. Tünékeny lélegzetvétel vagyok csupán. Egy felszakadó sóhaj, mely súlyos mérföldkőnek, kővé dermedt lábnyomnak érzi magát az univerzum végtelen, csillagokkal tarkított egén. Talán így van jól. Ettől vagyunk annyira különlegesek. Hogy annak érezzük magunkat.
De bárhogy is...az álomidő amilyen váratlanul toppan be, olyan hirtelen távozik. Kérlelhetetlen, könyörtelen vándor, kinek jöttét szomjazzuk egy életen át, de amikor végre megérkezik képtelenség teljes pompájában, teljes odaadással élvezni. Mert minden pillanatban ott az elmúlás, ott van a halál. Az elválás lehetősége.
És akárhogy is... az ember csupán egy tünékeny lélegzetvétel. Egy felszakadó sóhaj, mely súlyos mérföldkőnek, kővé dermedt lábnyomnak érzi magát az univerzum végtelen, csillagokkal tarkított egén.
Valamit adtál, ami továbbél bennem. Már hozzám tartozik. Beleszőtte magát minden szívdobbanásomba, minden sejtembe. Valamit adtam, ami ott lüktet benned. Visszavonhatatlanul, rendíthetetlenül ül meg lelked legmélyén.
A tükör előtt állok. Szemem sötétre festem, testem csipkével borítom. Majd hosszú hajamba markolok és mélyen beleszippantok. Benne van az éjszaka illata. A férfi illata. Az álomidő illata. Elképzelem, hogy te markolod. Vad szilajul, mégis simogatva...tengernyi idők és világok határán ringatva.
Szeretem, ahogy az emlékeim - illatok, érzések, képek - körém tekerednek, akár a csipkeindák, ágak és bogak, mellyel testemet borítom, amikor csábítani várlak.
Álomidőben élek. A világok határa, álomidő. A folyton szemlélődés, álomidő. Én magam vagyok az álomidő. Belém lépsz, bennem élsz. Szavaim a végtelen suttogásából kiragadott villanások csupán. És ahogy nagy gondossággal kiköltve leírom őket, oda is térnek vissza. A végtelenbe. Ahol a kérdés önön válaszával összefonódik. Ahol a csábító a hódító előtt önként fejet hajt, majd újra harcra hívja. Kacérul, pajzánul. A végzetes eleve elrendelés és fatális véletlenek buja násza végül megfogan és lám ember születik belőle. Ez a gyönyörű, megismételhetetlen, mégis örökké bizonytalan, agresszív csoda...
Álmomban kaput láttam, beléptem rajta...és ott csodát pillantottam. De amikor reggel kinyitottam a szemem, türelmetlenül esetlen, kétségbeesett ujjaim már hiába kutatták finom bőrkötésű naplóm sziluettjét. Alkotásért kaparászó elmém meddő maradt. A rontók elvitték tőlem.
Álomidőben, álomcsapdában, álomtérben, áloméletben, álomtörésben álomhálót szövök. Beleszövöm kimondhatatlan, leírhatatlan, formába nem önthető gondolataim, érzéseim. Beleszövöm kapcsolataim varázsos fonalait, aranyszálakat, melyek hozzád kötnek. Más lelkekhez és lélekterekhez. Beleszövöm finom rezdüléseim, lelkem mélységét, életem lassan gördülő, mégis gyorsan illanó érkezéseit.
Amikor írok, végtelen kódexekben lapozok. Istenek és istennők serlegéből iszom. Világok születését és bukását látom. A háború pedig, melyet az emberi eszenciáért folytatnak, itt és most zajlik...érted és értem. A lélek üdvös, irgalmas, kegyelmes...álomhálót terítek rá. Hogy ne sérüljön. Nem kell mutatnia magát ebben a világban. Lelket felfedni, meztelenre vetkőztetni csak álomidőben, álomcsapdában, álomtérben, áloméletben, álomtörésben álomhálóban lehet. Különben elfolyik, szétfolyik, az ujjaid közt kifolyik...

A www.mezsgye.blogspot.com honlapon található tartalom (különösen, de nem kizárólagosan: cikkek, tanulmányok, egyéb írások, grafikák, szövegelemek, beleértve jelen szöveget is) a Szerzői jogról szóló 2011. évi CXII. törvény alapján a feltüntetett szerzők szerzői jogi oltalom alá eső alkotásai, amelyekkel kapcsolatos mindennemű hasznosítási jogokkal Csörgits Kinga rendelkezik. A Jogtulajdonos nem vállal felelősséget a honlap használatából eredő bármilyen közvetett vagy közvetlen kárért. A honlapon található bármilyen tippet, ötletet, elgondolást, javaslatot bárki csak a saját felelősségére használhatja.